A babafigyelő alkalmazások adatvédelmi és digitális szülőségi kérdéseiről
január 28, 2025
A kutatás a kisbabákkal kapcsolatos alkalmazások területén zajló új irányokat és kihívásokat vizsgálja. A tanulmány hangsúlyozza, hogy a gyerekek adatainak digitalizálása már a születés előtt elkezdődik, ami problémás automatizált döntéshozatalhoz vezethet, mielőtt a gyerekek maguk is használni kezdenék a digitális környezetet. A kutatók arra figyelmeztetnek, hogy a jelenlegi babás alkalmazások tervezése és használata nem veszi figyelembe a szülők adatvédelmi aggályait, és javasolják, hogy a jövőbeli kutatások többféle szülői nézőpontot integráljanak, beleértve a különböző családi struktúrákat és nemeket. Ugyanakkor felhívják a figyelmet az e-egészségügyi alkalmazások haszna és a kisgyermekek adatvédelmével és digitális lábnyomával kapcsolatos lehetséges ártalmak közötti feszültségre.
A The Lancet vezércikke a fiatalok mentális egészsége és a közösségi média kapcsolatáról
január 28, 2025
A The Lancet orvosi tudományos folyóirat októberi vezércikke arra hívja fel a figyelmet, hogy a fiatalok mentális egészsége valóban sok aggodalomra ad okot világszerte. Az okostelefonokkal kapcsolatos aggodalmakat az az ellentmondás hívta életre, hogy noha a kamaszok agya számos neurobiológiai változáson megy keresztül, ezáltal képlékenyebb és sérülékenyebb, a digitális jelenlét azt várja el tőlük, hogy felnőttként kezeljék online identitásaikat és felelősségüket. A jelenlegi tudományos álláspont – a kutatások alapján – azonban az, hogy nem egyértelmű, hogy akár az okostelefon- akár a közösségimédia-használat önmagában káros hatással lenne a fiatalok mentális egészségére. A vezércikk számos egyéb jelenségre hívja fel a figyelmet: a szegénység, a klímaváltozás, a munakerőpiaci változások hatására. Éppen ezért fontos, hogy megértsük az okostelefonok pontos hatását a fiatalok mentális egészségére, de ez ne vonja el a figyelmet, számos, a területet érintő fontos kérdésről.
Kisgyermekek virtuális terekben
január 28, 2025
Az okoseszközök által nyújtott virtuális és kiterjesztett valóságok, mint a VR és AR hatása egyre inkább érvényesül a gyermekek és szüleik életében. A kutatás a 0-7 éves gyermekek VR-használati szokásait vizsgálja, és arra jut, hogy nem a teljes képernyőmentesség, hanem tudatos digitális nevelés meghatározó, kisgyermekkortól kezdve.
Tovább olvasom>>
A WHO jelentése a kamaszok digitális jelentéséről
január 28, 2025
Az Iskoláskorú Gyermekek Egészségmagatartása (HBSC) egy olyan, négyévente világszerte megismételt kutatás, amely kifejezetten ennek a korosztálynak az egészségével foglalkozik. A 2022-es kutatás alapján 2024 végén jelent meg a digitális viselkedésről szóló jelentés, amely magyarországi adatokat is tartalmaz. A jelentés a következő romló tenciákat mutatja be: növekszik a problémás közösségimédia-használat, egyere több fiatal tart folyamatosan online kapcsolatot a kortársaival, nő a problémás játékhasználat is. A jelentés ugyanakkor kiemeli a közösségimédia-használat pozitív oldalait is a korosztály körében.
Kik ülnek az iskolapadban? avagy mi mindent kell tudnia egy pedagógusnak a digitális bennszülöttekről
január 23, 2025
A generációkutatók szerint a generációkat közös tapasztalás és helyzetértékelés köti össze. Minden generációra más és más tulajdonságok, képességek jellemzőek. A most iskolába járó Z generáció, de különösen az Alfa generáció beleszületett a digitális világba, nem is tudja elképzelni, hogy milyen lehetett, amikor nem volt a zsebünkben okostelefon. A tanulmány a pedagógusoknak és a szülőknek próbál segíteni, hogy jobban megértsék „ezeket a mai fiatalokat”.
Tudástár videójátékokról szülőknek és pedagógusoknak
január 22, 2025
Jól van a gyerek, ha játszik? A Bűvösvölgy Médiaértésoktató Központ egy kiadvánnyal segíti a szülőket és a pedagógusokat, hogy felhívja a figyelmet az online játékokban rejlő kockázatokra. Foglalkoznak többek között az alábbi kérdésekkel: mi igaz a játékosokkal kapcsolatos előítéletekből? Miért jó egy sötét szobában játszani ahelyett, hogy találkoznának a jó levegőn? Hol kezdődik a problémás játékhasználat? Milyen veszélyeket rejt magában a videójátékozás?
Hogyan csökkentsd családod képernyőidejét? – 30+8 ötlet az offline gyermekkorhoz
január 20, 2025
Az elmúlt években a gyermekek képernyő előtt töltött ideje jelentősen megnövekedett. A Bethesda Gyermekkórház szakembereinek vezetésével indított, képernyőidő-csökkentő program célja, hogy segítséget nyújtson a családoknak a virtuális tér feletti kontroll visszaszerzésében, és abban, hogy aktívabb, kiegyensúlyozottabb életet élhessenek.
A gyermekek digitális eszközhasználatának megítélése – KINCS kutatás 2024. július
január 10, 2025
A KINCS kutatásában egy ezer fős reprezentatív mintán többek között a gyermekek digitális eszközhasználatáról kérdezték a válaszadókat, a 18 éves és idősebb embereket hazánkban. A kutatásból kiderült, hogy a magyarok szerint mi az ideális életkor ahhoz, hogy egy gyermek először megismerkedjen a digitális eszközökkel, és hogy ez vajon mennyire van összhangban a valósággal. Megkérdezték a válaszadókat arról is, hogy gyermekeik használnak-e ilyen eszközöket a mindennapok során és ha igen, akkor milyen rendszerességgel. Továbbá kíváncsiak voltak arra is, hogy a válaszadók mennyire ismerik a gyermekeik által látogatott online tartalmakat, mennyire érzik veszélyesnek ezeket számukra, illetve, hogy használnak-e különböző digitális gyermekvédelmi szolgáltatásokat.
A digitalizácó hatásai a bölcsödében
január 10, 2025
Az AAP (American Academy of Pediatrics) ajánlása szerint 18 hónapos kor előtt egyáltalán nem kellene képernyőt néznie a gyermekeknek.
A 2-5 éves kor közötti gyermekek esetében pedig napi egy órában maximálták az elfogadható képernyőidőt. Mégis a valóságban minden kutatás és a hétköznapi tapasztalatok is azt mutatják, hogy a szülők nem feltétlenül tartják be ezt az ajánlást. A hazaiés a nemzetközi kutatások szerint is úgy tűnik, már a legkisebbek közvetlen környezetében is sokszor a háttérben megy a televízió, vagy a szülők a jelenlétükben is felveszik a telefont, megválaszolják az emaileket, közösségi oldalakat néznek.
Már a csecsemő korú gyermekek családtagjainak esetében is szükség van a digitális szülőséggel kapcsolatos tudás átadására, hiszen a szülők számára nem egyértelmű, hogy 0-2 éves kor között semmiképpen sem ajánlott a képernyőhasználat és az sem, hogy maguk okozzák a későbbi káros beidegződéseket. Ezek a „hibák” azonban inkább a gyerekneveléssel kapcsolatos általános attitűdök, szokások, technikák fejlesztését igénylik, nem a digitális médiaműveltség fejlesztését. Ez utóbbi óvodás, kisiskolás kortól lesz szükséges – a szülők számára is.
Reprezentatív felmérés a másfél éves korosztály digitális médiahasználatáról
október 31, 2024
A hátrányos fejlődési következmények csökkentése érdekében a nemzetközi ajánlások (AAP, WHO) két éves kor alatt a digitális médiaeszközök használatának teljes mellőzését javasolják, ez ugyanakkor egyre kevesebb gyermekre jellemző. A tanulmány – Magyaroszágon első alkalommal – szociodemográfiai szempontból reprezentatív magyarországi mintán vizsgálja meg a kora gyermekkori (másfél éves kor) médiahasználat elterjedtségét és sajátosságait a Kohorsz ’18 keretében. A médiaeszköz használó gyermekek (a gyermekek döntő többsége) napi átlagos képernyőideje 99,6 perc volt, 37,5%-uk napi képernyőideje haladta meg az egy órát. A kutatás felhívja a figyelmet az ártalocsökkentő megközelítés és a szülők edukálása fontosságára.
Technoferencia: okoseszközök hatása a társas interakciókra
október 31, 2024
A technológia fejlődése nyomán az okoseszközök használata mára gyakorlatilag minden korosztály mindennapi életének részévé vált, és magával hozta az online kapcsolódás állandó lehetőségét. Aktív felhasználóként vagy passzív jelenlévőként is érintettek lehetünk abban, hogy az okoseszköz-használat gyakorta részét képezi társas érintkezéseinknek, nemritkán megzavarva a „jelenléti” interakciót. A tanulmányt a problémakört a társas kapcsolatok, a szülő-gyerek, gyerek-szülő viszony és a munka tekintetében is vizsgálja.
Nem az a kérdés, hogy több vagy kevesebb technológia kell-e, hanem hogy mikor és hogyan használjuk Európa-szerte aggasztó PISA-eredmények és romló teljesítményről szóló értékelések jelentek meg, miközben csak kevés ország tudott egyértelmű javulást felmutatni. A kép ugyanakkor nem egységes: vannak stabilan erős vagy egyes területeken javuló oktatási rendszerek is. Ami azonban közös, hogy a teljesítményről szóló vita egyre kevésbé választható el attól, hogyan változik közben a tanulási környezet: a digitális eszközhasználat, a figyelem, az önszabályozás és az AI mindennapi jelenléte egyre nagyobb súlyt kap. Ebben a tágabb európai képben érdemes nézni a friss magyar adatokat is. A PISA 2025 friss magyar adatai jól mutatják, milyen összetetté vált az iskola és a technológia kapcsolata. A magyar 15 éves tanulók 37%-a legalább hetente használ mesterséges intelligencia-alapú chatbotot tanuláshoz, miközben 12%-uk arról számol be, hogy társai digitális eszközhasználata rendszeresen elvonja a figyelmét a természettudományos órákon. Az ilyen figyelemelterelésről beszámoló magyar diákok átlagosan 21 ponttal alacsonyabb természettudományos eredményt értek el azokhoz képest, akik nem számoltak be ilyen figyelemelterelésről, a tanulók és az iskolák társadalmi-gazdasági hátterének figyelembevétele után. Ez összefüggést jelez, nem bizonyított oksági kapcsolatot, de jól mutatja, hogy a figyelem és a digitális környezet kapcsolata valódi oktatási kérdés. Az EdTech Koalíció szerint ebből nem az következik, hogy az iskolának választania kellene a digitális és az „offline” világ között. Sokkal inkább az, hogy világosabban kell különbséget tenni aközött, amikor a technológia támogatja a tanulást, és aközött, amikor egyszerűen elviszi róla a figyelmet. 1. ábra. Magyarország és az OECD összehasonlítása három kiemelt mutató mentén. Forrás: OECD PISA 2025, Hungary country note; saját szerkesztés. Ez azért fontos, mert nem minden képernyőhasználat ugyanaz. Más helyzet az, amikor egy diák óra közben üzeneteket néz, és más az, amikor digitális tananyagot használ, információt keres vagy egy AI-eszközzel próbál megérteni egy nehéz fogalmat. A képernyőidő, az okostelefon-használat, a digitális figyelemelterelés és az AI-használat nem ugyanazt jelenti, ezért nem is érdemes ugyanazzal a szabállyal kezelni mindet. A figyelem védelme fontos – de a szabály önmagában nem elég A PISA-adatokra épülő OECD-elemzés szerint az iskolai mobiltelefon-korlátozás csökkentheti a digitális figyelemelterelést, de sok múlik azon, hogyan működik a gyakorlatban. Még a mobilhasználatot tiltó iskolák tanulóinak 29%-a is arról számolt be, hogy naponta többször használ okostelefont az iskolában. A korlátozásnak tehát lehet szerepe: az iskola felelőssége, hogy olyan környezetet teremtsen, ahol a tanulást nem szakítják meg folyamatosan digitális ingerek. De a külső szabály mellett azt is meg kell tanulni, hogyan hoz valaki saját maga tudatos döntéseket. A szabály keretet ad. Az önszabályozás pedig azt jelenti, hogy a diák egyre inkább képes felismerni, mikor segíti és mikor zavarja őt a technológia – akkor is, amikor nincs mellette tanár vagy intézményi tiltás. Ez fejlődő képesség, amelyet ugyanúgy gyakorolni és tanulni kell. „Nem az a cél, hogy a gyerek csak akkor tegye le a telefont, amikor egy tanár rászól. Az a cél, hogy idővel maga is felismerje, mikor segíti őt a technológia, és mikor viszi el a figyelmét attól, amit éppen meg kellene értenie vagy meg kellene tanulnia.” dr. Gál András Levente – elnök, EdTech Koalíció Az AI már a tanulás része A generatív mesterséges intelligencia még sürgetőbbé teszi ezt a kérdést. A diákok már használják: új témák megismerésére, szövegek összefoglalására, írásbeli feladatok támogatására vagy magyarázatkérésre. Ezért az AI-val kapcsolatban sem az a legfontosabb kérdés, hogy „engedjük vagy tiltjuk?”. Sokkal fontosabb, hogy a tanuló tudja-e, mikor érdemes használni, hogyan ellenőrizze a választ, felismeri-e a hibát, és mikor van szükség saját gondolkodásra. Az EdTech Koalíció értelmezésében az AI-literacy ezért nem egyszerűen technikai tudást jelent. A kritikus értékelés, a megfelelő eszközválasztás és a tudatos tanulási döntés ugyanúgy része. „Nálunk a diákok és a tanáraink is használják az AI-t, ez nem probléma, hanem adottság. A mi dolgunk az, hogy ezt ne hagyjuk kontroll nélkül, hanem órán, tanítva tegyük: nálunk ez azt jelenti, hogy előbb kézzel, papíron gondoljuk végig a feladatot, és csak utána nyúlunk az AI-hoz.” Papp András – igazgató, Európa2000 Gimnázium Digitális jóllét: több mint képernyőidő A digitális jóllét ennél szélesebb kérdés. Nemcsak arról szól, mennyi időt tölt valaki képernyő előtt, hanem arról is, hogy tud-e figyelni, képes-e szabályozni saját használatát, milyen hatással van rá a technológia társas és érzelmi szempontból, és hogyan használja azt tanulásra. Az európai iskolai felmérésben a résztvevők a pedagógusképzést, a gyakorlati segédanyagokat, az egész iskolára kiterjedő megközelítést és a szülőkkel való együttműködést is fontos fejlesztési területként jelölték meg. Az európai országadatok sem mutatnak egyetlen egyszerű irányt: van, ahol erősödik a mobilkorlátozás, miközben az AI-használat is magas. Ez is azt mutatja, hogy a vita nem írható le pusztán úgy, hogy „több” vagy „kevesebb” technológiára van szükség. Miért foglalkozik ezzel az EdTech Koalíció? Az EdTech Koalíció munkájában oktatási, technológiai, kutatói-akadémiai és intézményi szereplők tudása találkozik. Tagjaink és szakértőink napi szinten dolgoznak digitális pedagógiai megoldások fejlesztésén, kutatásán és gyakorlati alkalmazásán; munkájukban fontos szerepet kapnak a kutatási, tesztelési és szakmai validációs folyamatok is, hogy az új megoldások megalapozottan juthassanak el az oktatási gyakorlatba. A Koalíció Digitális Gyermekjóllét Munkacsoportja kiemelten foglalkozik azzal, hogyan teremthető egyensúly a technológia nyújtotta lehetőségek, a figyelem védelme, az életkori sajátosságok és a tanulók digitális önszabályozásának fejlesztése között. Ez az állásfoglalás is ennek a közös szakmai gondolkodásnak az eredménye: nem egyetlen kutatásra vagy egyetlen szereplő véleményére épül, hanem több adatforrás, kutatás és gyakorlati tapasztalat összeolvasására. Az EdTech Koalíció álláspontja 4. ábra. Az EdTech Koalíció hárompilléres iskolai digitális stratégiai kerete. Forrás: EdTech Koalíció szakmai álláspontja; saját szerkesztés. Az EdTech Koalíció szerint az iskolai digitális stratégiának három területet egyszerre kell kezelnie: A figyelem védelmét – a zavaró digitális
Nem az a kérdés, hogy több vagy kevesebb technológia kell-e, hanem hogy mikor és hogyan használjuk Európa-szerte aggasztó PISA-eredmények és romló teljesítményről szóló értékelések jelentek meg, miközben csak kevés ország tudott egyértelmű javulást felmutatni. A kép ugyanakkor nem egységes: vannak stabilan erős vagy egyes területeken javuló oktatási rendszerek is. Ami azonban közös, hogy a teljesítményről szóló vita egyre kevésbé választható el attól, hogyan változik közben a tanulási környezet: a digitális eszközhasználat, a figyelem, az önszabályozás és az AI mindennapi jelenléte egyre nagyobb súlyt kap. Ebben a tágabb európai képben érdemes nézni a friss magyar adatokat is. A PISA 2025 friss magyar adatai jól mutatják, milyen összetetté vált az iskola és a technológia kapcsolata. A magyar 15 éves tanulók 37%-a legalább hetente használ mesterséges intelligencia-alapú chatbotot tanuláshoz, miközben 12%-uk arról számol be, hogy társai digitális eszközhasználata rendszeresen elvonja a figyelmét a természettudományos órákon. Az ilyen figyelemelterelésről beszámoló magyar diákok átlagosan 21 ponttal alacsonyabb természettudományos eredményt értek el azokhoz képest, akik nem számoltak be ilyen figyelemelterelésről, a tanulók és az iskolák társadalmi-gazdasági hátterének figyelembevétele után. Ez összefüggést jelez, nem bizonyított oksági kapcsolatot, de jól mutatja, hogy a figyelem és a digitális környezet kapcsolata valódi oktatási kérdés. Az EdTech Koalíció szerint ebből nem az következik, hogy az iskolának választania kellene a digitális és az „offline” világ között. Sokkal inkább az, hogy világosabban kell különbséget tenni aközött, amikor a technológia támogatja a tanulást, és aközött, amikor egyszerűen elviszi róla a figyelmet. 1. ábra. Magyarország és az OECD összehasonlítása három kiemelt mutató mentén. Forrás: OECD PISA 2025, Hungary country note; saját szerkesztés. Ez azért fontos, mert nem minden képernyőhasználat ugyanaz. Más helyzet az, amikor egy diák óra közben üzeneteket néz, és más az, amikor digitális tananyagot használ, információt keres vagy egy AI-eszközzel próbál megérteni egy nehéz fogalmat. A képernyőidő, az okostelefon-használat, a digitális figyelemelterelés és az AI-használat nem ugyanazt jelenti, ezért nem is érdemes ugyanazzal a szabállyal kezelni mindet. A figyelem védelme fontos – de a szabály önmagában nem elég A PISA-adatokra épülő OECD-elemzés szerint az iskolai mobiltelefon-korlátozás csökkentheti a digitális figyelemelterelést, de sok múlik azon, hogyan működik a gyakorlatban. Még a mobilhasználatot tiltó iskolák tanulóinak 29%-a is arról számolt be, hogy naponta többször használ okostelefont az iskolában. A korlátozásnak tehát lehet szerepe: az iskola felelőssége, hogy olyan környezetet teremtsen, ahol a tanulást nem szakítják meg folyamatosan digitális ingerek. De a külső szabály mellett azt is meg kell tanulni, hogyan hoz valaki saját maga tudatos döntéseket. A szabály keretet ad. Az önszabályozás pedig azt jelenti, hogy a diák egyre inkább képes felismerni, mikor segíti és mikor zavarja őt a technológia – akkor is, amikor nincs mellette tanár vagy intézményi tiltás. Ez fejlődő képesség, amelyet ugyanúgy gyakorolni és tanulni kell. „Nem az a cél, hogy a gyerek csak akkor tegye le a telefont, amikor egy tanár rászól. Az a cél, hogy idővel maga is felismerje, mikor segíti őt a technológia, és mikor viszi el a figyelmét attól, amit éppen meg kellene értenie vagy meg kellene tanulnia.” dr. Gál András Levente – elnök, EdTech Koalíció Az AI már a tanulás része A generatív mesterséges intelligencia még sürgetőbbé teszi ezt a kérdést. A diákok már használják: új témák megismerésére, szövegek összefoglalására, írásbeli feladatok támogatására vagy magyarázatkérésre. Ezért az AI-val kapcsolatban sem az a legfontosabb kérdés, hogy „engedjük vagy tiltjuk?”. Sokkal fontosabb, hogy a tanuló tudja-e, mikor érdemes használni, hogyan ellenőrizze a választ, felismeri-e a hibát, és mikor van szükség saját gondolkodásra. Az EdTech Koalíció értelmezésében az AI-literacy ezért nem egyszerűen technikai tudást jelent. A kritikus értékelés, a megfelelő eszközválasztás és a tudatos tanulási döntés ugyanúgy része. „Nálunk a diákok és a tanáraink is használják az AI-t, ez nem probléma, hanem adottság. A mi dolgunk az, hogy ezt ne hagyjuk kontroll nélkül, hanem órán, tanítva tegyük: nálunk ez azt jelenti, hogy előbb kézzel, papíron gondoljuk végig a feladatot, és csak utána nyúlunk az AI-hoz.” Papp András – igazgató, Európa2000 Gimnázium Digitális jóllét: több mint képernyőidő A digitális jóllét ennél szélesebb kérdés. Nemcsak arról szól, mennyi időt tölt valaki képernyő előtt, hanem arról is, hogy tud-e figyelni, képes-e szabályozni saját használatát, milyen hatással van rá a technológia társas és érzelmi szempontból, és hogyan használja azt tanulásra. Az európai iskolai felmérésben a résztvevők a pedagógusképzést, a gyakorlati segédanyagokat, az egész iskolára kiterjedő megközelítést és a szülőkkel való együttműködést is fontos fejlesztési területként jelölték meg. Az európai országadatok sem mutatnak egyetlen egyszerű irányt: van, ahol erősödik a mobilkorlátozás, miközben az AI-használat is magas. Ez is azt mutatja, hogy a vita nem írható le pusztán úgy, hogy „több” vagy „kevesebb” technológiára van szükség. Miért foglalkozik ezzel az EdTech Koalíció? Az EdTech Koalíció munkájában oktatási, technológiai, kutatói-akadémiai és intézményi szereplők tudása találkozik. Tagjaink és szakértőink napi szinten dolgoznak digitális pedagógiai megoldások fejlesztésén, kutatásán és gyakorlati alkalmazásán; munkájukban fontos szerepet kapnak a kutatási, tesztelési és szakmai validációs folyamatok is, hogy az új megoldások megalapozottan juthassanak el az oktatási gyakorlatba. A Koalíció Digitális Gyermekjóllét Munkacsoportja kiemelten foglalkozik azzal, hogyan teremthető egyensúly a technológia nyújtotta lehetőségek, a figyelem védelme, az életkori sajátosságok és a tanulók digitális önszabályozásának fejlesztése között. Ez az állásfoglalás is ennek a közös szakmai gondolkodásnak az eredménye: nem egyetlen kutatásra vagy egyetlen szereplő véleményére épül, hanem több adatforrás, kutatás és gyakorlati tapasztalat összeolvasására. Az EdTech Koalíció álláspontja 4. ábra. Az EdTech Koalíció hárompilléres iskolai digitális stratégiai kerete. Forrás: EdTech Koalíció szakmai álláspontja; saját szerkesztés. Az EdTech Koalíció szerint az iskolai digitális stratégiának három területet egyszerre kell kezelnie: A figyelem védelmét – a zavaró digitális